...legalábbis Németországban. Ahogy épp megdöbbenéssel olvastam, Magyarországon ezt is megpróbálták betiltani. Na igen, miért is lepődök meg?! Berlinben úgy tűnik ez a kisnyugdíjasok kedvenc időtöltése, persze ez főként az üvegek és sörösdobozok magas betétdíjának köszönhető. De a kukázási divatnak egyéb indítékai is vannak.
elég nagy népszerűségnek örvendenek itt az ún. VoKü-k, ami annyit tesz Volks Küche (szóról szóra fordítva, népkonyha, esetleg szociális konyha), ahol tradícionálisan az emberek hozott, gyűjtött alapanyagokból, közösen főznek, majd esznek. Amennyiben az előkészületek nem közösen folynak, becsületkasszás rendszerben némi adományért cserébe lehet meleg ételhez jutni.
az ilyen alkalmakra gyakran kerül az asztalra "újrahasznosított" élelmiszer, ami a nagyobb közértek kukáiból lett kimentve. Amikor ezt nekem először mesélték, azt hittem rosszul értem, és a nyelvtudásomban van a hiba. Nem tűnt úgy hogy az illetők rászorulnak, hogy kukázni járjanak. De persze az első adandó alkalommal elmentem egy kedves szakértő ismerősömmel én is. Mert az, hogy hova és mikor érdemes menni kiterjedt kutatómunkát és megfelelő tapasztalatokat igényel. A végeredmény az lett, hogy mindketten rogyásig tömtük futár táskáinkat, amik körültekintően, igen nagy csomagok szállítására vannak kalibrálva, és amit normális bolti bevásárlás során gyakorlatilag képtelenség tele rakni. Az előbányászott élelmiszerek, a várakozásaimmal ellentétben, nem voltak annyira gusztustalanok. (Na jó, néha egy kicsit. De csak az első lemosásig. A mérhetetlen mennyiségben használt csomagolóanyagnak köszönhetően, amúgy is sokminden teljesen ép és tiszta.) Gyakran röviddel lejárat után kidobott, vagy minimál sérülésekkel, selejtnek nyilvánított áru. (Karácsony és Húsvét után pl. hihetetlen mennyiségű csokoládé.)
az "ingyen kaja, juhuu!!", és az "és eközben afrikában éheznek..." gondolatok viaskodtak bennem. Közvetlen szembesítés pazarló kultúránkkal. Mióta többed magammal élek együtt, gyakran látogatjuk a közeli szupermarket hátsó udvarát. Aranybánya és tiltakozó akció egyszerre. Egész találó a gerillakukázás megnevezés. Angolul "dumpster diving", vagyis kukabúvárkodás néven fut, németül pedig "dumpstern" vagy "kontainern", mint konténerezés. A mozgalom népszerűségét alátámasztandó, németül egész honlap foglalkozik a témával, a praktikus tanácsoktól, az ideológiai háttérig.
lehet, hogy nem ez a legegészségesebb táplálkozási mód, és remélem a közeljövőben nekünk is sikerül bekapcsolódnunk - a kukázás mellett - egy "szatyorközösségbe", de...DE, az biztos, hogy ez az egyik legjobb módja, hogy szembesüljünk vele, micsoda feleslegben élünk, milyen pazarlást támogatunk mi is napról napra.
további érdekes, megdőbbentő, vagy inkább elkeserítő infók a Taste the waste című filmben
