döntések hozatala viszonylag elkerülhetetlen életünk során. Ezek nagyrésze egyéni szociális probléma. Egy jó adag másik viszont jó eséllyel érint másokat. Néha igencsak sokakat. És ez utóbbi esetben nem egészen mindegy hogyan születik a döntés, ki vesz benne részt, ki szólhat bele, ki kit hogyan befolyásol általa. Ez már hatalmi játszma, politika. Elnyomás. De nem szükségszerűen.
itt van nekünk ez a demokrácia. Nem mondhatja senki, hogy nem kíváncsiak a véleményére. El lehet mondani, kérem szépen. Legalább négyévente meghallgatják. Maxiumum nem veszik figyelembe. Dehát mindenki véleményét mégse lehet...vagy mégis?!
mert van pl. olyan hogy konszenzusos döntéshozatal. Ezt próbáljuk aktívan gyakorolni a kis berlini közösségünkben. Sok türelmet igényel. Ego visszafogást, kompromisszumot. Felelősségvállalást, belátást. De ha sikerül konszenzusra jutni, az nagyon jó. Az néha sokkal jobb, mintha egy valaki, vagy csak pár valakik, próbálták volna kitalálni az okosat. Többen, több különböző véleménnyel általában valami jobbat hozunk össze, amire egymagában talán senki se gondolt volna.
de fontos meghúzni a határokat. Melyik döntéshez kell tényleg konszenzus, és mihez elég a józan paraszti ész. Különben szó- ill. szájcséplés lesz az eredmény. Meg vannak jó technikák, amik segítenek. Itt egy egész kis korrekt útmutató (angolul).
vannak akik hisznek benne, hogy nem csak pár tíz, de pár ezer és akkor már talán pár milló is képes ilyen döntések hozatalára. Van rá példa. Lehet nem minden kérdésben, de mindenhol nem is szükséges. És ez mondjuk nagyon nehéz. Tudni, hogy mikor érdemes összetenni a fejünket, és mikor lenne célravezetőbb megbízni a másikban és ráhagyni, hogy tegye amit a saját józan belátása diktál. Mikor kell megelőzni a probléma létrejöttét, és mikor elég bevárni, és reagálni rá, ha már ott van.
még dolgozunk rajta. Van mit tanulni. Nehéz levetkőzni a belénk nevelt frázisokat, mint a "senkiben sem bízhatsz" és a "te szavad úgysem számít". Aztán jöhet a részvétel, a döntésekben, az életünkben, úgy isten igazából.
