...majdnem annyira, mint földön ülni - de ez most nem tartozik szorosan a témához.
Parkban lenni jó, akár még télen is. Persze nem annyira, mint nyáron, de a hóval fedett rétek, félig befagyott tavacskák, didergő kacsák, síléccel rohangászó emberek és szánkón húzott emberkék, még a hidegben is üdítően hatnak (s valamelyest kárpótolnak a kivételesen elmaradt földön ülésért.)
Amúgy az itteni város közepi park - konkrétabban szólva: Tiergarten - nem túl sokban különbözik az otthoni Városligettől. Csak itt van fű, nomeg emberek. Lehet a kettőnek van valami köze egymáshoz. Bár nehéz eldönteni melyik a tyúk s melyik a tojás.
Nagy berlini ledöbbenéseim egyike volt ez a "térhasználat". Kimehetsz bármelyik parkba, vagy városközeli erdőbe, és biztos lehetsz hogy találsz embereket (szép időben talán túl sokat is), akik épp az ott létet élvezik. Sétálnak, ücsörögnek, labdáznak, tollasoznak, grilleznek (bár ez utóbbiról határozottan próbálják lenevelni őket), ülnek a napon, néznek ki a fejükből, szóval teljesen mindegy igazából, csak élvezik a levegőt és a teret. A kedvencem a két fa kőzé kifeszített kötélen egyensúlyozók népes csapata. Nem hittem el mikor először láttam. Aztán ha kipróbálod rájössz, hogy tényleg el lehet vele tölteni egész komoly időket, és felér egy meditációval!
De hol vannak az emberek Budapesten? Mit csinál a jó nép egy napsütötte hétvégén? Mert a Margit sziget az rogyásig az fix. Meg a Tabánnál is volt mozgás, amíg még volt rá hely. De akkor ennyi? Ezzel be is érjük? Vagy csak nem szeretünk kopár, elhagyatott helyeken szórakozni? Foglaljuk vissza a Városligetet!!! És ha már Városliget, legyen Népliget is. Mutassuk meg, hogy mi is szeretünk parkban lenni, mert az jó, még akkor is, ha szemmel láthatólag senkinek semmi haszna sem származik belőle. Engem feltölt, mondhatni boldoggá tesz, és nem hinném, hogy ebben csak Berlinben akadnak sorstársaim.
