HTML

Einmal Berlin, immer Berlin

Milyen az emigrànsok èlete a 21. szàzadban, mivel tölti az idejèt az ember lànya Berlinben, ès ha màr itt tartunk: mièrt èppen ott? - fogyasztàskritikus elmèlkedèsek az anarchizmuson innen, a kapitalizmuson tùl

Friss topikok

Linkblog

Èlet Mc Donalds nèlkül

2010.01.03. 15:13 Anarchist Cyclist Pirat Panda Bear

Nem, fèlreèrtès. Berlinben is van "meki", valòszìnüleg legalàbb ugyanannyi mint odahaza. Sőt itt Starbucks is van. Ami, ha lehet idelátogató kedves ismerőseim körében még nagyobb népszerűségnek örvend. Nem baj, majd csak bejön hozzánk is, és kiábrándulunk abból is. Vagy sem.

Nálunk legalábbis, családilag még mindig tartja magát a jó öreg Mc Donald's. Bár jó 15 év telt el azon emlékezetes születésnapom óta, amikor a Happy Meal Menü jelentette az est fénypontját, s bár azóta a franchise rendszer eme díszpéldányának bűvköre némiképp alább hagyott, még a nem túl messzi múltban is megesett egy-egy elégedett látogatás. Némiképp meghasonulva önmagammal, a rossz fizetéssel/munkakörülménnyel, egészségtelen étkezéssel, marha mészárlással, s mindent egységessé varázsló franchise ideológiával, de be betértem egy jó hambi, sültkrumpli, epres shake kombóra. (Ez utóbbi félek még sokáig hiányozni fog.)

Aztàn lassan beèrt az ideològia. S mivel - ha màst nem is, hajnalban hazafelè tartva, màsnaposan hàborgò gyomorral - könnyen elcsàbul az ember, hónapokkal ezelőtt szentül megfogadtam, hogy többet a lábamat be nem teszem...

Ezt Berlinben nem is nehéz tartani. Itt a török népesség jóvoltából olyan sohanemlátott gyros/döner/kebab kínálat van, hogy ember, ill. gyorsétterem legyen a talpán, ami ezzel felveszi a versenyt. Még a tradícionális és mellesleg méltán híres curry wurst-nak is össze kell kapnia magát a fennmaradásért.

Nade alig szálltam ki a buszból a rég nem látott Budapesten, mivel fogad édesanyám? Legnagyobb szerencsénkre maradt még pár, ez évben levásárolandó kajajegy, úgyhogy visszatérésemet rövidúton megünnepelhetjük valamelyik hivogató Mc Donald's-ban.

Milyen idilli is ez, egy pillanatig el is gyengültem és gondoltam nem lenne szép ellenállni a szerető szülői szívnek (a ropogòs, frissen sült krumpliròl ès epres shake-ről nem is beszélve), de aztán felrémlett előttem a lemészárolt marhacsordák tömege, a kihasznàlt fiatal dolgozók, tönkrement kisvállalkozók, a hihetetlen gyorsasàggal keletkező szemèthegyek (vele termèszetesen a kivàgott esőerdők), a hamburgeren nevelkedett tulsùlyos fiatalok... éssatöbbi rémképe, úgyhogy átsomfordáltam a rámosztott kaja jegyekkel a szomszédos palacsintázóba, (nem mellesleg megúsztam a sorbanállást) ès frissen turmixolt gyümölcsökből kaptam, már ránézésre is egészséges shaket. A családi béke megőrzése érdekében ez alkalommal lemondtam az ideológiai téritésről, és bízva a "best practice" erejében, beértem azzal, hogy elégedett arccal cuppogjak, az amúgy tènyleg ìzletes italom felett...

Szólj hozzá!

Címkék: globalizáció franchise mc donalds törökök best practice

A bejegyzés trackback címe:

https://immerberlin.blog.hu/api/trackback/id/tr281641928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása