szeretem a kihívásokat. Persze azért néha megkérdezem magamtól, hogy tényleg ennyire szeretem e. De úgytűnik igen.
forró tea, forróvizes palack, hálózsák, dupla takaró, sapka, sál nagykabát, így néz ki egy októberi este a számítógép előtt. A télre készülődés időszakában, másként. A szoba felújítás, a fűtési rendszer prototípusa építés alatt. A vizet (ami amugy is iszonyat hideg) hamarosan el kell zárjuk, hogy ne fagyjanak szét a csövek. Onnantól járhatunk a pincébe vízért. Nem mintha baj lenne, van benne romantika...
április vége felé kaptuk meg a ház használati jogát, két évre. Harmincas években épült "csónakház", évek óta elhagyatott, vörös téglás, hatalmas épület. Nem sokban különbözik a Berlinben igen gyakran fellelhető, használaton kívüli építményektől. De az, hogy a város külterületén fekszik, megőrizte valamellyest állagát és romantikáját. Plussz egy tó partján van, meglehetősen sznob környéken. A naplementék már már a giccsesség határát súrolják.
szóval itt igyekszünk berendezkedni a télre. A csapat nagy része megfáradt a nyári szervezési, építési munkákban, és most a városba vonul. Mi egy szezonmunkával csesztük el a nyarat, mindvégig azon rágódva, milyen lenne, ha itt lehetnénk. Most itt vagyunk, és maradunk is, még ha rá is fagyok a billentyűzetre. Legalább szabadon teszem!!!
az elmúlt két hétben megtanultam ablakot üvegezni, falat vakolni, keretet lakkozni, ill. ezeréves ötrétegű lakkot eltávolítani. Majdnem olyan mintha restaurátor lennék. Néha meg is kell erőltetnem magam, hogy ne legyek olyan precíz, akkor még januárban se lesznek ablakaink.
a kritikus pont amúgy inkább a fűtés. Egy rocket stove van építés alatt. Természetesen szigorúan mindenfajta tapasztalat nélkül, szeméttelepről, utcáról, elhagyott gyárból begyűjtött elemekkel. Ahogy az már nálunk lenni szokott. De zseniális lesz, ha meglesz, egész biztos, teljesen lenyűgöző ötlet, nem is értem miért nem használják több helyen. Na de addig, először még meg kell fagyni kicsit, hogy aztán majd annál jobb legyen...
